És hercegnő lett a lányból...

A "Vidéki lány" 1955-ben kapta meg a legmagasabb rangú filmes elismerést, a legjobb női főszereplőnek járó arany szobrocskát. Még ebben az évben, Grace Kelly vezette az amerikai delegációt, a Cannes-i filmfesztiválon.

A fesztivál hozta meg számára szerelmet.

A herceg, akiről minden lány, bár nem fehér lovon, de megérkezett Grace életébe III. Rainier, Monaco hercegének személyében.
Az első találkozás mindkettőjük életét megváltoztatta. A herceg, mindaddig csak a szórakozásnak, a vidám legényéletnek szentelte idejét. Grace Kelly pedig ünnepelt, immár Oscar díjas színésznő volt.

A találkozás után, hosszas levelezésbe kezdtek, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem közömbösek egymás számára. Még az év karácsonyán, a herceg Amerikába látogatott, és megkérte Grace Kelly kezét, aki azonnal igent mondott.

1956 áprilisában Garce Kelly családja és barátai társaságában, hajóval érkezett Monacóba, az egyhetes esküvői ünnepségre.

Április 18-án tartották a polgári esküvőt, melyet egy 3000 fős garden party követett, végén a monacói nép ajándékával, egy csodálatos tűzijátékkal.

Másnap, szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy az egész világ figyelme Monaco felé fordult, ahol az ünnepelt sztár és a herceg esküvői menete végighaladt a zsúfolt utcákon, a palotától egészen a St. Nicholas katedrálisig.

A menyasszony ruhája 23 méter selyem taftból, és ugyanennyi gros de longe selyemből készült.

A közel 80 méteres selyemtüll fátylát, 280 méter antik Valenciennes csipke díszítette, melyet egy gyöngyökkel kivarrt Júlia-sapkához rögzítettek.

Garce Kelly menyasszonyi csokrát gyöngyvirágból kötötték, mely a csipkével és gyönggyel díszített imakönyvvel együtt tartott a kezében.

A templomot és az oltárt fehér hortenziával és akáccal borították. Szem nem maradt szárazon, mikor a gyönyörű színésznő édesapja karján végigvonult 80 méteres fátylával a katedrális padjai között.

A szertartást 700 fős party követte. Az ifjú pár és a szűk család a palota udvarának egy elkerített helyén ültek, míg a vendégek a hatalmas büféasztalok körül társalogtak.

A menyasszonyi torta monumentális cukrászati remek volt, a tetején a palota, cukorból készült mása volt látható.

A tortát a hagyomány szerint az esküvői tortát, a herceg díszkardjával vágta fel.

És az álom valóra vált, hercegnő lett a lányból...

A menyasszonyi csokor 1.

A menyasszonyi csokor a legfontosan virág kelléke az esküvőnek. De vigyázat! nem mindegy, hogy milyen virágból van, már a hagyomány szerint.

A virágoknak és a színeknek szimbolikája van, bár manapság már inkább az számít, hogy milyen virág tetszik, vagy mi a divat, de álljon itt egy-két ötlet, hogy hogyan ötvözzük a hagyományt a modern ízlésvilággal.

A fehér csokor:

Leggyakoribb a klasszikus, fehér rózsából vagy a modern, orchideából készült bokréta. A fehér minden esetben az ártatlanság, a báj, a tisztaság színe. Vigyázzunk azonban arra, hogy a fehér szegfű jelenthet megvetést is, de talán a fehér virágok közül ennek az egynek van negatív jelentése. Gyönyörű csokrot lehet készíteni kizárólag gyöngyvirágból, de ha csak egyfajta virágból készül a csokor akkor a ruhának is nagyon egyszerűnek, tiszta szabásúnak kell lennie.

Ha vegyes fehér virágból készül a csokor, kérjük meg a virágkötőt, hogy csempésszen egy szál narancsvirágot a csokorba, mert ez az a virág amit a hagyomány szerint kizárólag a menyasszonyi csokorba való, más alkalmakkor nem is illik viselni.

A vörös csokor:
Mióta világ a világ a vörös rózsa a szerelem szimbóluma, így az ebből készült csokornál jobban semmi nem fejezheti, a férfi mély és pironkodó érzelmeit. Bár vigyázzunk, mert a vörös rózsacsokor, a hagyomány szerint az udvarlás időszakában elfogadott típus. A férfi szemérmes érzéseit, szerelmét fejezte ki vele a szeretett nő felé. A házasságkötéskor már a fehér rózsa volt az elfogadott. Nagyon szépen mutat a vegyes fehér-vörös csokor is, de vigyázat fehér csokorban egy szál vörös rózsa a francia trubadúrok értelmezése szerint egyértelműen a testi kapcsolatra való felhívást jelentette, és nem a férfi tiszta érzelmeit.

Sajnos a vörös csokor az egyetlen, amelyik nem igazán mutat a fényképeken, hiába a szép műtermi, profi fotós által készített portfólió az ifjú párról, a vörös szín önmagában meghal a képen.

Választhatunk az évszaknak megfelelő csokrot is.

A téli csokor mindig, fehér a havat, a hideget jelképezi, kiegészítőket pedig úgy válasszuk meg, hogy az esküvő ünnepén kívül kicsit a téli ünnepeket is szimbolizálják. Használhatunk arany, ezüst szalagot, gyöngyöt.

A tavaszi csokornál használjuk a tavasz színeit, a halvány színeket, az ébredő természet színeit, rózsaszínt, az orgona lilát, a halvány zöldet.

A nyári csokor a legélénkebb, legszínesebb. Erős, élénk színeket használjunk, mint a sárga, a lila, az élénk zöld.

Az őszi csokor esetén a sötétebb, az őszi ruhába öltözött természet színeit használjuk, mint a narancsot, barnát, vöröset.

Az esküvő virágai

Egy esküvőn a virág legalább annyira fontos, mint a gyűrű, a ruha vagy a felszolgált étel.

A virágok adják a díszét az esküvőnek. Színe az egyetlen dolog a kiegészítők közül, amely mindenhol megjelenik. Jelen van a menyasszony kezében, a vőlegény gomblyukában, a házasságkötő teremben, az oltáron és az asztalon a vacsoránál.

Sokan gondolják azt (és most itt elnézést kérek minden vőlegénytől, de elsősorban róluk beszélek), hogy megvan a ruha, megvan a kaja, a virág meg majdcsak lesz valahogy.

Egy esküvő teljes költségvetésének közel 10%-át teszi ki a virág. Kicsit talán soknak tűnik, de gondoljunk csak bele, mennyi virág is kell, lássuk a listát:

1. a legfontosabb természetesen a menyasszonyi csokor,
2. aztán ott a "dobó" csokor, mert hát valljuk be senki sem dobja a tömeg közé a gyönyörű, egyszeri és megismételhetetlen menyasszonyi csokrát.
3. a gomblyukába való kitűzők,
4. a koszorús lány(ok) csokrai,
5. az örömanyák, nagymamák apró csokrai,
6. a fátyolvivő kislányok csokra, vagy kosara
7. a kocsi dísz,
8. a templomi, vagy szertartás virágai,
9. az éttermi, vagy fogadás virágai.

Ez még leírva sem kevés.

A fentiekből is látható, nem lehet a virágot az utolsó pillanatra hagyni. Sok szempontot kell figyelembe venni, körültekintően kell eljárni.

Hogy mire kell figyelni? Sok mindenre!

A menyasszonyi csokornak mindig tükröznie kell a menyasszony egyéniségét, lényét. Fontos, a harmónia. A csokor harmonizáljon a ruhával, a fejdísszel, esetleg a menyasszony szemének a színével.

A dobó csokor mindig azonos legyen a menyasszonyi csokorral, csak kisebb, kevesebb virágból.

A vőlegény kitűzője általában a menyasszonyi csokor virágai közül kerül ki, és manapság egy-két vőlegénynek arra is van igénye, hogy ne csak egy szál rózsa legyen a gomblyukában. Az örömszülő, nagyszülők, vőfélyek gomblyukába egyszerűbb kitűző is kerülhet, semmiképpen nem legyen egyforma a vőlegényével.

A koszorús lány(ok) csokra, szintén lehet egy a menyasszonyi csokorból kiválasztott virágból, de választhatunk teljesen más virágot is, az egyetlen szabály az, hogy nem lehet nagyobb, szebb a fővirágnál.

Az örömanyák, nagymamák, a kislányok - esetleg más hölgyek akiket virággal akarunk megajándékozni - apró csokrai hasonlóak a koszorús lány csokrához csak kisebb. Az örömszülőknek sokszor szépen díszített egy szál virág is elegendő, a szándék a lényeg.

Az autó, a szertartás, a fogadás virágai, mindig vágott virágból legyenek. Lehangoló látványt nyújt a cserepes zöld, vagy virágos növény az asztal közepén. (viccesnek hangzik, de én már láttam cserepes fokföldi ibolyát, mint asztaldísz).

Manapság esküvőkön egyre gyakrabban előfordul, hogy még a tortát is élő virággal díszítik. Ha ilyet tervezünk mindig kérdezzük meg a cukrászt és a virágkötőt, hogy készített-e már ilyet, mert ha nem figyelmesen készítik el akkor kárba veszhet a torta.

A fentiekből is látható, a virág valóban fontos része az esküvőnek, figyeljünk oda rá, mert virág nélkül nem mutat még a menyasszony sem, azt pedig ugye senki nem szeretné.

A Taylor-Burton gyémánt

Richard Burton vásárolta ezt a 69,42 karátos körte alakú gyémántot Elizabeth Taylornak. A gyémántot róluk nevezték el Taylor-Butron gyémántnak.

A gyémántot egy 240,80 karátos nyers gyémántból csiszolták, melyet 1966-ban találtak és Harry Winston vásárolta meg. Véletlen egybeesés, hogy 8 évvel korábban ugyanitt találtak egy hasonló 240,74 karátos nyers gyémántot, melyből egy 69,42 karátos, hibátlan gyémántot csiszolták.

A 240,80 karátos nyers gyémántot New Yorba vitte Harry Winston, és a metsző mestereivel hat hónapig tanulmányozták a követ. A kőből egy 78 és egy 162 karátos nyers gyémántot metszettek. A 162 karátos darabból készült el a körte alakú, eredetileg 75 karátosra várt drágakő.

Nem Elizabeth Taylor volt a gyémánt első tulajdonosa, hanem Mrs. Harriet Annenberg Ames, aki Nixon Londoni Amerikai nagykövetének testvére volt. Két évvel később a hölgy túladott a gyémánton, mert az soha nem hozott neki örömöt. Egy széfbe elzárva tartotta, és sehol nem jelenhetett meg benne, túl nagy volt.

1969. október 23-án került aukcióra a gyémánt, melynek kikiáltási ára 200.000 dollár volt. 650.000-nél már csak ketten voltak akik licitáltak a gyémántra. A licitálók között ott volt Richar Burton megbízottja is, aki azonban 1.000.000 dollárnál kiszállt a licitből, és végül 1.050.000 dollárért kelt el, Robert Kenmore, a Cartier tulajdonosa vásárolta meg.

Richard Burton és Harry Winston alul maradtak a licitálásban, de Burton nem tett le arról, hogy megszerezze a gyémántot. Telefonon felhívta Mr. Kenmore-t és közölte vele, hogy "Nem érdekel mennyibe kerül, de most megyek és megvásárolom."

A végén Robert Kenmore ígéretet tett az eladásra. Burton, a gyémánt megvásárlása után még nem azonnal kapta kézhez a követ, mert a megállapodás szerint, a gyémántot a Cartier kiállíthatja, New York-ban és Chicago-ban, már mint, Taylor-Burton gyémántot. Burtont nem érdekelte, hogy a Cartier-nek, milyen profitot hoz a kő, számára csak az volt a fontos, hogy a szeretett hölgynek, Elizabeth Taylor-nak örömöt okozzon.

A gyémánt képe megjelent a New York Times-ben is "A millió dolláros gyémánt" felirattal.

Elizabeth Taylor, a gyémántot először nyilvánosan, november 12-én viselte, Grace, monacói hercegnő negyvenedik születésnapján, Monaco-ban.

1978-ban Elizabeth Taylor elvált Richard Burton-tól és bejelentette, hogy a gyémántot el kívánja adni, és az árából Botswana-ban szándékozik kórházat építtetni. 1979 júniusában Henry Lambert, egy New York-i ékszerész vásárolta meg a Taylor-Burton gyémántot 5.000.000 dollárért.

Még abban az évben, decemberben a követ újra értékesítették a jelenlegi tulajdonosának, Robert Mouawad-nak. Mr. Mouawad a gyémántot újra csiszoltatta. A Taylor-Burton gyémánt jelenleg 68,09 karátos.

A Black Orlov

A díszpárna alakú gyémánt 67,50 karátos, és a benne található magas fém tartalom miatt fekete.

A Black Orlov gyémánt, a nevét a legenda szerint Nadia Vyegin-Orlov orosz hercegnőről kapta, akinek a 18. század közepétől volt a tulajdonában az ékkő.

A másik legenda szerint a 19. században szerint a gyémánt Indiában, egy Pondicherry melletti szent helyen őrizték, és az eredeti, nyers mérete 195 karát volt. Természetesen az Indiai származás egy valószínűtlen feltevés. Igazából egyik eredetet sem lehet megcáfolni, sem megerősíteni, mert nem létezik feljegyzés a gyémánt származásáról.

A gyémánt 1951-ben lett széles körben ismert, mikor az Amerikai Történelmi Múzeum kiállította, a Legcsodálatosabb ékszerek a világon című kiállításon. Majd később 1964-ben Texas-ban, illetve 1967-ben Johannesburban állították ki.

Jelenleg a Black Orlov, egy modern gyémánt-platina nyakék része. Utoljára 2006. október 11-én értékesítették a Christie's Pazar Ékszerek árverésen, 352.000 dollárért.

A Sancy-gyémánt

Európa legérdekesebb és legszínesebb történetű gyémántja a Sancy-gyémánt. A kő halvány sárga 55,23 karátos, vékony fehérarannyal körbefogva. A kő Indiából származik, és ez a nagy gyémánt az elsők között volt, melyeknek szimmetrikus csiszolásuk. A gyémántot hullarablók kaparintották meg első tulajdonosától Merész Károlytól, Burgundia hercegétől. A követ a francia Nicholas Harlai de Sancy földesúr vásárolta meg, aki híres drágakő és ékszer gyűjtő volt. Tőle kapta a nevét a drágakő. A földesúr többször zálogba adta a gyémántot azért, hogy VI. Henrik királynak segítsen.

A gyémántot végül I. Jakab angol király megvásárolta 1605-ben, így került a Tower-be a koronázási ékszerek közé. Fia, I. Károly örökölte. I. Károlyt 1669-ben lefejezték, és özvegye Worcester grófjának ajándékozta, remélve, hogy egyszer visszakerül méltó helyére a koronázási ékszerek közé.

II. Jakab, megkoronázaásakor a gyémánt visszakerült az Udvarba, de a forradalom alatt, mikor a király Franciaországba menekült magával vitte a Sancy-t. XIV. Lajos , aki II. Jakabot a számúzetés alatt vendégül látta, megvásárolta a gyémántot.

1792-ben a nagy francia forradalom kezdetén a gyémántot, több más drágakővel és ékszerrel együtt elrabolták Párizsból.

Egy időre nyoma veszik, de 1828-ban újra feltűnik, mikor Anatole Demidoff orosz herceg megvásárolja. A herceg 1865-ben tér vissza Franciaországba és 100.000 dollárért eladja egy francia ékszerésznek.

Két évvel később, 1967-ben a Sancy volt az egyik látványossága a Párizsi Világkiállításnak, ekkor az értékét 1.000.000 frankban állapították meg.

1906-ban William Waldorf Astor vásárolta meg a Sancy-t a fiának nászajándékba. Lady Astor a gyémántot, egy tiarában foglaltatta, és többször viselte, különböző alkalmakkor.

1962-ben a gyémántot kiállították a Párizsi Louvre Múzeumban, a Tíz évszázad francia ékszerei kiállításon.

Két évvel később 1964-ben Lady Astor halálakor a gyémántot fia, 3. Viscount Astor örökölte. A követ kivették a a fejdíszből.

A Sancy jelenleg a Louvre Múzeumban található, Párizsban.

A jegygyűrű

A házassági páros karikagyűrű története hosszú századokra nyúlik vissza. Már Shakespeare korában az asszonyok egymásba csúsztatható gyűrűket kaptak eljegyzéskor, és a gyűrűbe vésett titkos szerelmi üzenetet csak a gyűrűk szétválasztásakor lehetett elolvasni.

A XVII. században új romantikus szimbólumok jelentek meg, mint a szív és a két egymásba kapaszkodó kéz.

A XX. században megjelennek a gyémánt eljegyzési gyűrűk mellett, a színes ékköves kísérőgyűrűk. Napjainkban azonban az eljegyzési gyűrű helyébe szépen megmunkált karika gyűrű került.

Az arany karikagyűrű közepébe gyakran egy briliánst foglalnak, bár a hagyomány szerint a házassági karikagyűrűbe soha nem lehetett semmilyen kő, nehogy megszakítsa a végtelen szerelem zárt körét.

A gyűrűváltás a felek közötti kölcsönös esküt és bizalmat jelenti. A vőlegény gyűrűje, általában ugyan abból az anyagból készül, mint a menyasszonyé, csak kicsit szélesebb, de előfordul, hogy más színű.

A régi szokáshoz visszanyúlva, manapság is vésnek szöveget, ez lehet egy név, egy dátum, monogram, vagy csak egyetlen szó.

A hagyomány szerint a házassági karikagyűrűt azért viselik a bal kéz negyedik ujján, mert a legenda szerint innen az egyik ér egyenesen a szívbe megy.

Az eljegyzési gyűrű

Az eljegyzési gyűrű kiválasztása az egyik legnehezebb dolog. Nagy odafigyelést és körültekintést igényel.

A hagyomány szerint az eljegyzési gyűrű aranyból készül, ami lehet sárga, vagy fehér arany, de készülhet platinából, vagy a kettő kombinációjából.

A lényeg mégis minden esetben a kő. A Briliáns.

Az első lépés a tökéletes gyűrű kiválasztásához, az hogy megbízható ékszerészhez menjünk. Miután nem egy egyszerű kis gyűrűről beszélünk, hanem egy életen át elkísérő, nagyértékű gyűrűről, így fontos, hogy ne kettő közül kelljen választani. Inkább keressünk fel több kereskedőt, de a legjobb az, ha olyan helyre megyünk, ahol nagy választék van gyémántból és más drágakövekből is, több árkategóriában, és stílusban.

A második lépés a gyémánt kiválasztása. A szakemberek a gyémántokat négy kategória szerint osztályozzák: vágás, szín, tisztaság és karát.

A vágás nem a kő formáját, alakját jelenti, hanem a csiszolás minőségét, szépségét. Ez határozza meg a gyémánt csillogását. A briliáns vágású kövekre 58 síkot csiszolnak, ezért ezek a legragyogóbbak.

A színt, a teljesen színtelentől a halványsárgáig osztályozás, melyet D-től Z-ig jelölnek. A D-től F-ig színtelenek, S-től Z-ig pedig a halványsárgák. A színtelen gyémánt a legdrágább, bár létezik rózsaszín, kék, sárga gyémánt is, de ezek ritkaságuk miatt még értékesebbek.

A tisztaság mutatja, a gyémánt tökéletességét. Teljesen tiszta, hibátlan gyémánt szinte nem létezik. A gyémánt tökéletlensége szabad szemmel nem látható, de minél kevesebb benne a hiba annál értékesebb.

A karát, mutatja a gyémánt súlyát. 1 karát kb. 200 milligramm. A karátot pontokra osztják, 1 karát 100 pont (egy 0,01 karátos kő kb. 2 milligramm). A nagyobb méretű kövek az értékesebbek, de nem egyenesen arányos a méret az árával, egy kisebb, de tisztább kő lehet drágább egy nagyobb, de kevésbé tökéletes színű vagy tisztaságú kőnél.

A harmadik lépés a gyémánt alakjának kiválasztása. Az, hogy milyen alakú gyémántot válaszunk, általában csak ízlés kérdése. Azt esetleg figyelembe vehetjük, hogy kisebb kezű, rövidebb ujjú hölgyeknek a kerek, hosszú kezű hölgyeknek az ovális vagy szögletes gyémánt illik. Hat klasszikus forma létezik.

A kerek, a legnépszerűbb forma eljegyzési gyűrűhöz, mert ez csiszolás fénylik a legszebben.

Az ovális, amely hasonlóan ragyogó, mint a kerek, de formája miatt nagyobbnak néz ki,mint a vele azonos karátsúlyú kerek gyémánt.

A marquise, négyszögletesre csiszolt gyémánt, nagyon munkaigényes csiszolású ezért a jóval értékesebb, mint a többi.

A smaragd, olyanra csiszolják, mint a smaragdot, ami miatt kicsit kevesebb fényt közvetít, viszont a legelegánsabb forma.

A szív, romantikus forma. A körte, ezt a formát viseli a világ egyik leghíresebb gyémántja, Elizabeth Taylor 69,42 karátos gyémántja (képen).

Az eljegyzési gyűrűben azonban nem feltétlen gyémántnak kell lennie. Választhatunk másfajta, drágakövet is. A rubin például a szerelmet jelképezi, de választhatunk a menyasszony csillagjegyének megfelelő követ is, vagy igazgyöngyöt, mely a tisztaság jelképe.

(Prózai dolog ugyan egy ilyen romantikus pillanatban, de a gyűrű kiválasztása után, minden esetben kérjünk a kőről eredet és minőségi igazolást, nagyértékű kövek esetén, ez mindenképp szükséges a biztosításhoz.)