B.Ú.É.K.!

Sikerekben, boldogságban gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak!



Az újévi fogadalmak között nálam szerepelt a www.klasszikus-modern.blogspot.com írásának folytatása.

Itt vagyok!!! Folytatom!!!

A cipő

Sokak szerint elhanyagolható, mert "nincs szem előtt", de mégis úgy gondolom, hogy fontos eleme a menyasszony teljes toalettjének, a cipő.

Ugyan a ruháról még nem írtam, ezért itt szeretnék kitérőt tenni, egy apró, de annál lényegesebb részletre, amit majd később egy következő cikkben bővebben kifejtek, mégpedig a menyasszonyi ruha hosszára.

A menyasszonyi ruha hosszát minden esetben nagyon pontosan meg kell állapítani. A hossz nem csak a menyasszony magasságától függ. A menyasszony lépéshosszát is figyelembe kell venni. Hogy miért? Azért, mert a menyasszonyi ruhának, olyan hosszúnak kell lennie, hogy lépéskor, csak a cipő orra látszódjon ki a szoknya alól!!

Lehet, hogy más nem így vélekedik, de szerintem, a menyasszonyi cipő orra legyen minden esetben zárt. Mint, ahogy az előbb írtam a szoknya alól kilátszik a cipő orra, és valljuk be, nem szép mikor egy formális menyasszonyi ruha alól lábujjak látszódnak ki. Egy modern, értem itt mini vagy térdig érő ruhához fel lehet venni nyitottabb cipőt, de a szandál ebben az esetben is elvetendő ötlet. A szandált csak extra vagáns menyasszonyi ruhához javaslom, de egy nagyon fontos dolgot még figyelembe kell venni, ha mégis a szandál mellet dönt a menyasszony, akkor azt tudni kell, hogy nagyon szép láb, lábfej kell hozzá. Mindenki maga dönti el, hogy mit választ, de érdemes egy pillanatot szentelni a gondolatnak, és egy picit kívülről nézni a kérdést.

Na, de most nézzük a cipőt, közelebbről.

Nagyon csúnya jelenség, mikor a gyönyörű több tíz, vagy akár százezer forintos ruha alól egy kissé elnyúzott, megtört, alig fehér cipőcske kandikál ki.

A cipő mindig legyen szép, új és a ruha színéhez illő színű.

A bőr cipőt nem nagyon ajánlom, mert nagyon kötött a színe. Bőrből elég nehéz eltalálni a ruha színének megfelelő festést. Csak a hófehér ruha esetén javaslom, ott nem lehet nagyot hibázni. Véleményem szerint a legszebb és legalkalmazkodóbb anyag, a szatén. A szatén, ha nem teljesen elütő színűt választunk, akkor bizonyos fokig átveszi a ruha színét. Hófehér ruha esetén mindenképp hófehér legyen a cipő színe is, de az ecru, arany, bézs, vanília, capuccinó színű ruhákhoz, már választhatunk törtfehér vagy ecru szatén cipőt, mert ezek a színek bizonyos fokig alkalmazkodnak. A szatén fényén visszatükröződik a ruha színe, és szinte egybeolvad vele. Jobb szalonokban már létezik olyan szolgáltatás, hogy a náluk vásárolt szatén cipőt a ruháéval azonos színűre festik. Érdekes szokás, már több helyen láttam, hogy a menyasszony cipője égszínkék. Mert hát ugye, mindig kell valami kék. Nagyon jól mutat, de figyeljünk oda, hogy nem minden ruhához illik. Modern egyenes szabású, kevéssé díszített ruha alatt nagyon jól mutathat, de formális, "nagy" ruhához egyáltalán nem illik.

Fontos kérdés, hogy milyen magas legyen a sarka a cipőnek. Ne túl magas!! Csak az a menyasszony vegyen fel 8-10 cm magas sarkú cipőt, aki nap, mint nap visel ilyet. Kicsit mulatságos, és a hangulat emelkedettségét rontja, mikor a menyasszonynak "tériszonya" van, mert életében először visel magas sarkú cipőt, és nem jó azt hallani, napokkal később, hogy "olyan aranyosan botorkáltál az oltár felé" :). Vegyük figyelembe saját korlátainkat, nehéz racionálisan dönteni ilyenkor, de megéri.

Az ideális cipő szerintem úgy néz ki, mint ahogyan az itt látható szép, szinte míves cipő.

Zárt az orra. Szatén, hogy fénye, ragyogása legyen. Pici dísz elfér rajta, de nem szükséges. A cipő sarokmagassága is megfelelő 5-6 cm, ami ugyan már magas sarkúnak számít, de mégis hordható, kényelmes, és még táncolni is vígan lehet benne. Hátul nyitott, mert nyáron, mikor a legtöbb esküvő köttetik, meleg van és ennyi plusz kényelem szükséges.

Ja, és még egy jó tanács, nem szabad elfeledkezni a pedikűrről!!

És hercegnő lett a lányból...

A "Vidéki lány" 1955-ben kapta meg a legmagasabb rangú filmes elismerést, a legjobb női főszereplőnek járó arany szobrocskát. Még ebben az évben, Grace Kelly vezette az amerikai delegációt, a Cannes-i filmfesztiválon.

A fesztivál hozta meg számára szerelmet.

A herceg, akiről minden lány, bár nem fehér lovon, de megérkezett Grace életébe III. Rainier, Monaco hercegének személyében.
Az első találkozás mindkettőjük életét megváltoztatta. A herceg, mindaddig csak a szórakozásnak, a vidám legényéletnek szentelte idejét. Grace Kelly pedig ünnepelt, immár Oscar díjas színésznő volt.

A találkozás után, hosszas levelezésbe kezdtek, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem közömbösek egymás számára. Még az év karácsonyán, a herceg Amerikába látogatott, és megkérte Grace Kelly kezét, aki azonnal igent mondott.

1956 áprilisában Garce Kelly családja és barátai társaságában, hajóval érkezett Monacóba, az egyhetes esküvői ünnepségre.

Április 18-án tartották a polgári esküvőt, melyet egy 3000 fős garden party követett, végén a monacói nép ajándékával, egy csodálatos tűzijátékkal.

Másnap, szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy az egész világ figyelme Monaco felé fordult, ahol az ünnepelt sztár és a herceg esküvői menete végighaladt a zsúfolt utcákon, a palotától egészen a St. Nicholas katedrálisig.

A menyasszony ruhája 23 méter selyem taftból, és ugyanennyi gros de longe selyemből készült.

A közel 80 méteres selyemtüll fátylát, 280 méter antik Valenciennes csipke díszítette, melyet egy gyöngyökkel kivarrt Júlia-sapkához rögzítettek.

Garce Kelly menyasszonyi csokrát gyöngyvirágból kötötték, mely a csipkével és gyönggyel díszített imakönyvvel együtt tartott a kezében.

A templomot és az oltárt fehér hortenziával és akáccal borították. Szem nem maradt szárazon, mikor a gyönyörű színésznő édesapja karján végigvonult 80 méteres fátylával a katedrális padjai között.

A szertartást 700 fős party követte. Az ifjú pár és a szűk család a palota udvarának egy elkerített helyén ültek, míg a vendégek a hatalmas büféasztalok körül társalogtak.

A menyasszonyi torta monumentális cukrászati remek volt, a tetején a palota, cukorból készült mása volt látható.

A tortát a hagyomány szerint az esküvői tortát, a herceg díszkardjával vágta fel.

És az álom valóra vált, hercegnő lett a lányból...

A menyasszonyi csokor 1.

A menyasszonyi csokor a legfontosan virág kelléke az esküvőnek. De vigyázat! nem mindegy, hogy milyen virágból van, már a hagyomány szerint.

A virágoknak és a színeknek szimbolikája van, bár manapság már inkább az számít, hogy milyen virág tetszik, vagy mi a divat, de álljon itt egy-két ötlet, hogy hogyan ötvözzük a hagyományt a modern ízlésvilággal.

A fehér csokor:

Leggyakoribb a klasszikus, fehér rózsából vagy a modern, orchideából készült bokréta. A fehér minden esetben az ártatlanság, a báj, a tisztaság színe. Vigyázzunk azonban arra, hogy a fehér szegfű jelenthet megvetést is, de talán a fehér virágok közül ennek az egynek van negatív jelentése. Gyönyörű csokrot lehet készíteni kizárólag gyöngyvirágból, de ha csak egyfajta virágból készül a csokor akkor a ruhának is nagyon egyszerűnek, tiszta szabásúnak kell lennie.

Ha vegyes fehér virágból készül a csokor, kérjük meg a virágkötőt, hogy csempésszen egy szál narancsvirágot a csokorba, mert ez az a virág amit a hagyomány szerint kizárólag a menyasszonyi csokorba való, más alkalmakkor nem is illik viselni.

A vörös csokor:
Mióta világ a világ a vörös rózsa a szerelem szimbóluma, így az ebből készült csokornál jobban semmi nem fejezheti, a férfi mély és pironkodó érzelmeit. Bár vigyázzunk, mert a vörös rózsacsokor, a hagyomány szerint az udvarlás időszakában elfogadott típus. A férfi szemérmes érzéseit, szerelmét fejezte ki vele a szeretett nő felé. A házasságkötéskor már a fehér rózsa volt az elfogadott. Nagyon szépen mutat a vegyes fehér-vörös csokor is, de vigyázat fehér csokorban egy szál vörös rózsa a francia trubadúrok értelmezése szerint egyértelműen a testi kapcsolatra való felhívást jelentette, és nem a férfi tiszta érzelmeit.

Sajnos a vörös csokor az egyetlen, amelyik nem igazán mutat a fényképeken, hiába a szép műtermi, profi fotós által készített portfólió az ifjú párról, a vörös szín önmagában meghal a képen.

Választhatunk az évszaknak megfelelő csokrot is.

A téli csokor mindig, fehér a havat, a hideget jelképezi, kiegészítőket pedig úgy válasszuk meg, hogy az esküvő ünnepén kívül kicsit a téli ünnepeket is szimbolizálják. Használhatunk arany, ezüst szalagot, gyöngyöt.

A tavaszi csokornál használjuk a tavasz színeit, a halvány színeket, az ébredő természet színeit, rózsaszínt, az orgona lilát, a halvány zöldet.

A nyári csokor a legélénkebb, legszínesebb. Erős, élénk színeket használjunk, mint a sárga, a lila, az élénk zöld.

Az őszi csokor esetén a sötétebb, az őszi ruhába öltözött természet színeit használjuk, mint a narancsot, barnát, vöröset.

Az esküvő virágai

Egy esküvőn a virág legalább annyira fontos, mint a gyűrű, a ruha vagy a felszolgált étel.

A virágok adják a díszét az esküvőnek. Színe az egyetlen dolog a kiegészítők közül, amely mindenhol megjelenik. Jelen van a menyasszony kezében, a vőlegény gomblyukában, a házasságkötő teremben, az oltáron és az asztalon a vacsoránál.

Sokan gondolják azt (és most itt elnézést kérek minden vőlegénytől, de elsősorban róluk beszélek), hogy megvan a ruha, megvan a kaja, a virág meg majdcsak lesz valahogy.

Egy esküvő teljes költségvetésének közel 10%-át teszi ki a virág. Kicsit talán soknak tűnik, de gondoljunk csak bele, mennyi virág is kell, lássuk a listát:

1. a legfontosabb természetesen a menyasszonyi csokor,
2. aztán ott a "dobó" csokor, mert hát valljuk be senki sem dobja a tömeg közé a gyönyörű, egyszeri és megismételhetetlen menyasszonyi csokrát.
3. a gomblyukába való kitűzők,
4. a koszorús lány(ok) csokrai,
5. az örömanyák, nagymamák apró csokrai,
6. a fátyolvivő kislányok csokra, vagy kosara
7. a kocsi dísz,
8. a templomi, vagy szertartás virágai,
9. az éttermi, vagy fogadás virágai.

Ez még leírva sem kevés.

A fentiekből is látható, nem lehet a virágot az utolsó pillanatra hagyni. Sok szempontot kell figyelembe venni, körültekintően kell eljárni.

Hogy mire kell figyelni? Sok mindenre!

A menyasszonyi csokornak mindig tükröznie kell a menyasszony egyéniségét, lényét. Fontos, a harmónia. A csokor harmonizáljon a ruhával, a fejdísszel, esetleg a menyasszony szemének a színével.

A dobó csokor mindig azonos legyen a menyasszonyi csokorral, csak kisebb, kevesebb virágból.

A vőlegény kitűzője általában a menyasszonyi csokor virágai közül kerül ki, és manapság egy-két vőlegénynek arra is van igénye, hogy ne csak egy szál rózsa legyen a gomblyukában. Az örömszülő, nagyszülők, vőfélyek gomblyukába egyszerűbb kitűző is kerülhet, semmiképpen nem legyen egyforma a vőlegényével.

A koszorús lány(ok) csokra, szintén lehet egy a menyasszonyi csokorból kiválasztott virágból, de választhatunk teljesen más virágot is, az egyetlen szabály az, hogy nem lehet nagyobb, szebb a fővirágnál.

Az örömanyák, nagymamák, a kislányok - esetleg más hölgyek akiket virággal akarunk megajándékozni - apró csokrai hasonlóak a koszorús lány csokrához csak kisebb. Az örömszülőknek sokszor szépen díszített egy szál virág is elegendő, a szándék a lényeg.

Az autó, a szertartás, a fogadás virágai, mindig vágott virágból legyenek. Lehangoló látványt nyújt a cserepes zöld, vagy virágos növény az asztal közepén. (viccesnek hangzik, de én már láttam cserepes fokföldi ibolyát, mint asztaldísz).

Manapság esküvőkön egyre gyakrabban előfordul, hogy még a tortát is élő virággal díszítik. Ha ilyet tervezünk mindig kérdezzük meg a cukrászt és a virágkötőt, hogy készített-e már ilyet, mert ha nem figyelmesen készítik el akkor kárba veszhet a torta.

A fentiekből is látható, a virág valóban fontos része az esküvőnek, figyeljünk oda rá, mert virág nélkül nem mutat még a menyasszony sem, azt pedig ugye senki nem szeretné.

A Taylor-Burton gyémánt

Richard Burton vásárolta ezt a 69,42 karátos körte alakú gyémántot Elizabeth Taylornak. A gyémántot róluk nevezték el Taylor-Butron gyémántnak.

A gyémántot egy 240,80 karátos nyers gyémántból csiszolták, melyet 1966-ban találtak és Harry Winston vásárolta meg. Véletlen egybeesés, hogy 8 évvel korábban ugyanitt találtak egy hasonló 240,74 karátos nyers gyémántot, melyből egy 69,42 karátos, hibátlan gyémántot csiszolták.

A 240,80 karátos nyers gyémántot New Yorba vitte Harry Winston, és a metsző mestereivel hat hónapig tanulmányozták a követ. A kőből egy 78 és egy 162 karátos nyers gyémántot metszettek. A 162 karátos darabból készült el a körte alakú, eredetileg 75 karátosra várt drágakő.

Nem Elizabeth Taylor volt a gyémánt első tulajdonosa, hanem Mrs. Harriet Annenberg Ames, aki Nixon Londoni Amerikai nagykövetének testvére volt. Két évvel később a hölgy túladott a gyémánton, mert az soha nem hozott neki örömöt. Egy széfbe elzárva tartotta, és sehol nem jelenhetett meg benne, túl nagy volt.

1969. október 23-án került aukcióra a gyémánt, melynek kikiáltási ára 200.000 dollár volt. 650.000-nél már csak ketten voltak akik licitáltak a gyémántra. A licitálók között ott volt Richar Burton megbízottja is, aki azonban 1.000.000 dollárnál kiszállt a licitből, és végül 1.050.000 dollárért kelt el, Robert Kenmore, a Cartier tulajdonosa vásárolta meg.

Richard Burton és Harry Winston alul maradtak a licitálásban, de Burton nem tett le arról, hogy megszerezze a gyémántot. Telefonon felhívta Mr. Kenmore-t és közölte vele, hogy "Nem érdekel mennyibe kerül, de most megyek és megvásárolom."

A végén Robert Kenmore ígéretet tett az eladásra. Burton, a gyémánt megvásárlása után még nem azonnal kapta kézhez a követ, mert a megállapodás szerint, a gyémántot a Cartier kiállíthatja, New York-ban és Chicago-ban, már mint, Taylor-Burton gyémántot. Burtont nem érdekelte, hogy a Cartier-nek, milyen profitot hoz a kő, számára csak az volt a fontos, hogy a szeretett hölgynek, Elizabeth Taylor-nak örömöt okozzon.

A gyémánt képe megjelent a New York Times-ben is "A millió dolláros gyémánt" felirattal.

Elizabeth Taylor, a gyémántot először nyilvánosan, november 12-én viselte, Grace, monacói hercegnő negyvenedik születésnapján, Monaco-ban.

1978-ban Elizabeth Taylor elvált Richard Burton-tól és bejelentette, hogy a gyémántot el kívánja adni, és az árából Botswana-ban szándékozik kórházat építtetni. 1979 júniusában Henry Lambert, egy New York-i ékszerész vásárolta meg a Taylor-Burton gyémántot 5.000.000 dollárért.

Még abban az évben, decemberben a követ újra értékesítették a jelenlegi tulajdonosának, Robert Mouawad-nak. Mr. Mouawad a gyémántot újra csiszoltatta. A Taylor-Burton gyémánt jelenleg 68,09 karátos.

A Black Orlov

A díszpárna alakú gyémánt 67,50 karátos, és a benne található magas fém tartalom miatt fekete.

A Black Orlov gyémánt, a nevét a legenda szerint Nadia Vyegin-Orlov orosz hercegnőről kapta, akinek a 18. század közepétől volt a tulajdonában az ékkő.

A másik legenda szerint a 19. században szerint a gyémánt Indiában, egy Pondicherry melletti szent helyen őrizték, és az eredeti, nyers mérete 195 karát volt. Természetesen az Indiai származás egy valószínűtlen feltevés. Igazából egyik eredetet sem lehet megcáfolni, sem megerősíteni, mert nem létezik feljegyzés a gyémánt származásáról.

A gyémánt 1951-ben lett széles körben ismert, mikor az Amerikai Történelmi Múzeum kiállította, a Legcsodálatosabb ékszerek a világon című kiállításon. Majd később 1964-ben Texas-ban, illetve 1967-ben Johannesburban állították ki.

Jelenleg a Black Orlov, egy modern gyémánt-platina nyakék része. Utoljára 2006. október 11-én értékesítették a Christie's Pazar Ékszerek árverésen, 352.000 dollárért.